Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Híres biológusok. Kitaibel Pál

KITAIBEL PÁL  (1757- 1817)

Nagymartonban (ma Ausztriához tartozik) született jómódú parasztszülők gyermekeként. Középiskoláit Sopronban és Győrben végezte, majd Pest-Budára jelentkezett az orvosi egyetemre. Negyedéves hallgató korában már kinevezték a vegytani-növénytani tanszéken tanársegéddé és később itt lett adjunktus is. A tanszék egyik fontos feladata az volt, hogy gondozza, fejlessze az egyetemi botanikuskertet, a "Füvészkertet". Kitaibel csak a tudományos munkának élt, rendes egyetemi tanári kinevezését 1802-ben kapta meg I. Ferenc császártól. 1807-ben a Füvészkert igagatója lett. Rendkívül nagy szorgalommal és munkabírással dolgozott. Kezdetben főleg kémiával, ásvány- és ásványvízvizsgálatokkal foglalkozott. A hazai ásványvizekről írott munkája a Hydrographia Hungariae, mely 1829-ben halála után jelent meg, ma is alapműnek számit. Később a botanika és a terepmunka kötötte le a figyelmét. Kitaibel több mint 1200 napot töltött terepen és közben 20 000 kilométert járt be a Kárpát-medencében, mintegy 150 növényfaj első tudományos leírója. Összegező műve Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae (Magyarország ritka növényeinek leírása és képei) címmel 1799 és 1812 között jelent meg Bécsben latin nyelven. Halála után a Herbárium 15000 lapnyi hagyatékát József nádor vásárolta meg, melyet ő aztán a Nemzeti Múzeumnak adományozott. Ezt a gyűjteményt Jávorka Sándor dolgozta fel 1926 és 1936 között, és ez lett a Magyar Természettudományi Múzeum növénytárának alapja. Kitaibel emlékét az általa felfedezett pannon gyík (Ablepharus kitaibelii), néhány utca neve hazánkban és a középiskolai biológiai verseny őrzi. Kitaibel Pál állattani megfigyelései is úttörő jelentőségűek a hazai állattani kutatásokban.